Tehetséggondozó munkaközösség – Tehetségpont

A tehetséggondozás kifejezést hallva leginkább az jut eszünkbe, hogy egy kisgyermekkel, aki kiemelkedő képességekkel rendelkezik valamilyen téren, külön órában, külön tanár foglalkozik.

Ahhoz azonban, hogy ide elérhessünk, számos alkalommal módot kell adni a gyermekeknek, hogy magukat kipróbálva, megismerkedjenek különböző tevékenységekkel, mely tevékenységek által kitűnhet az egyéni képességük, szimpátiájuk azzal a foglalatossággal kapcsolatban.

Minden gyermek sokszínű egyéniség, sokféle tehetséggel, melyek többségét az iskolai tanítási órák keretein belül nehéz, vagy lehetetlen gondozni.

Iskolánk Tehetséggondozó munkaközössége azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy a szunnyadó tehetségek kibontakoztatásában hatékonyabb, nagyobb, jobban elérhető segítséget tudjunk nyújtani a gyermekeknek.

Az iskolai programok sokszínűsége szinte minden téren lehetőséget biztosít a gyerekeknek, hogy a bennük rejlő tehetségre ráleljenek és aztán a szüleik és tanáraik segítségével ezen oldalukat fejleszteni tudják.

Az iskolánk Tehetségpontként való működése lehetővé teszi, hogy ehhez a feltáró, segítő, fejlesztő munkához központi forrásokat is elérjünk. Pedagógusaink a tehetséggondozás számos formáját alkalmazzák, ugyanakkor az új módszerek, az új eszközök megismerése is elengedhetetlen a munkánk hatékonyabbá tételéhez. Ezt a módszertani megújulást segíti az újonnan alakult munkaközösség a pályázati források bevonásával a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségével karöltve.

Tehetségpontként működve számos – eddigi munkánk során még nem, vagy csak ritkán érintett – területen kaphatunk segítséget, szakmai és anyagi támogatást az országosan és az Európai Unió által is támogatott tehetséggondozó hálózaton keresztül.

 

Mottó: „Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia. Tragédia neki és a családjának. De ha a tehetséges gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.” (Gallagher)